Egy kis történelem…
Már az ókori egyiptomiak is emelő-berendezéseket használtak a piramisok építéséhez i.e.2600-ban. Ez igazán figyelemre méltó technikai vívmány, figyelembe véve, hogy a legnagyobb piramis több mint 152 méter magas és az építőkövei között számos 90 tonnánál is nehezebb. Azóta a működési alapelv megváltozott: lefelé mozgó ellensúly segít a teher emelésében.
Az ókori Görögországban Archimédesz fejlesztett ki egy kötelekkel és csigákkal működő emelőszerkezetet, amelyben a kötél egy emelőkarokkal ellátott csörlődob köré volt tekercselve.
I.sz. 80 körül a gladiátorok és vadállatok kezdetleges felvonókkal érték el a Római Colosseum arénájának szintjét.
Középkori feljegyzések számos rajzot tartalmaznak embereket és felszereléseket szállító emelőkről. Köztük a leghíresebb a görögországi Szt Barlaam monostor felvonója. A monostor egy kb. 61 méter magas sziklán állt és az emelő-berendezés - amelyhez kosarat vagy hálót használtak - volt az egyetlen lehetőség a megközelítésére.
Egy a francia tengerparton lévő apátságban 1203-ban építettek egy nagy taposókerékkel működő emelőt. Az kereket egy szamár hajtotta, a terhet egy dobra csavart kötél tartotta.
A fenti berendezésekben az a közös, hogy emberi vagy állati erőt alkalmaztak a teher emeléséhez.
1743-ban XV. Lajos egy ellensúllyal ellátott liftett rendelt versailles-i kastélyába.
1833-ban egy tengelyirányban ide-oda mozgó rudakkal működtetett berendezés szállította a Harz hegység bányászait Németországban.
1835-ben szíjhajtású felvonót alkalmaztak egy angliai gyárban.
1846-ban tűnt fel az első hidraulikus - vízzel működő – felvonó. Ezt azután - a gépek és mérnöki tudományok fejlődése nyomán - hamarosan más motoros emelő-berendezések követték.
Újítás és tökéletesítés
Az amerikai nagyvárosok épületei elkezdtek 6 emeletnél magasabbra nőni, kihasználva a lehetőséget, amelyet a biztonsági lift nyújtott.
1857-ben üzembe állították a világ első biztonsági személyfelvonóját egy a Broadway és Broome Street sarkán álló áruházban. Az felvonót gőz hajtotta.
Ahogy a liftek biztonsága és megbízhatósága folyamatosan javult, a lakóházak felső emeletei egyre kelendőbbek lettek megfordítva ezzel egy régóta fennálló trendet.
1870-re az Otis Brothers & Company bevétele meghaladta az 1 millió Dollárt. Néhány évvel később nem kevesebb, mint 2000 Otis felvonó üzemelt.
A vállalat folytatta a technológiai fejlesztéseket. 1878-ban, Otis bemutatott egy hidraulikus liftet, amelyik 244 métert tett meg percenként. Ugyanabban az évben Otis felszerelt az első hidraulikus személyfelvonót New Yorkban. A vállalat továbbá bemutatott egy sebességhatárolóval ellátott biztonsági berendezést, amely fokozatosan lassította álló helyzetbe a felvonót vészhelyzet esetén.
1889-ben újabb szabadalommal rukkolt elő, az első áttétel nélküli felvonóval. Ez a csigakerekes hajtással ellátott berendezés elsősorban teherliftként működött. A jobb áttételek kifejlesztésének köszönhetően a hajtóműves felvonók 30-120 méter voltak képesek megtenni percenként. Ennek következtében elektromos felvonók alkalmasak lettek a középmagas lakóházakban való használatra. Annak ellenére, hogy kisebb helyet igényelt, a sebessége miatt azonban még mindig háttérbe szorult a gőzhajtású hidraulikus liftekkel szemben a magasabb épületekben. De a nagy áttörés már nem volt messze.
A biztonságra alapozva.
Az előnyök ellenére egy, a kezdeti idők óta fennálló probléma továbbra is megmaradt. Nem volt lehetőség megelőzni a berendezés lezuhanását, ha az emelőkötél elszakadt. Ez az állandóan fennálló veszély tette a felvonók üzemeltetését és használatát kockázatossá.
1852-ben Elisha Otis vezető gépészként dolgozott a Bedstead Manufacturing Co. yonkersi üzemében. Azt a megbízást kapta, hogy tervezzen egy teherfelvonót a vállalat termékeinek szállítására. Otis tudatában volt a problémának, amit a kábelszakadás okozhatott, ezért kereste a megoldást, amivel kiküszöbölheti a kockázatot.
Felismerte, hogy egyfajta biztonsági fékre van szükség. A féknek automatikusan azonnal működésbe kellett lépni megóvva ezzel az emberi életeket és vagyontárgyakat. Otis egy vasúti kocsi rúgóját rögzítette a platform fölé, majd reteszelőműveket helyezett a sínekre a torony mindkét oldalán. Az emelőkötelet a rugóhoz rögzítette olyan módon, hogy az emelőplatform súlya pont elegendő feszességet eredményezett ahhoz, hogy a rugó ne érintkezzen a reteszelőművekkel. Ha a kötél elszakadt a rugó feszítettsége megszűnt és azonnal bekapcsolta a reteszelőműveket, amelyek rögzítették a platformot és megakadályozták annak lezuhanását.
Időközben a Bedstead Manufacturing Co. csődbe ment. Otis az országon éppen akkor keresztülsöprő aranyláz hatására nyugatra készült. Azonban mielőtt elindult volna megrendelés érkezett két biztonsági emelőre egy New York-I bútorgyártótól. Korábban a gyár két alkalmazottja életét vesztette egy balesetben, amelyet kötélszakadás okozott. A cég szerette volna megelőzni a további baleseteket.
1853 Szeptember 20-án Otis megnyitotta saját vállalkozását a csődbement Bestead üzem egy részén. Az biztonsági felvonó népszerűsítése érdekében egy nagy érdeklődést kiváltó bemutatót tartott 1854-ben a New York-i Crystal Palace kiállításon. A legnagyobb kiállítási csarnokban felállított egy komplett biztonsági felvonót, amelyet megengedett ösztömeggel megterhelt és maga is az platóra állt. Amint a tömeg körégyűlt, jelzésére egy segítője elvágta a függesztőkötelet egy fejszével. Az embereknek elakadt a lélegzete, de mielőtt a felvonó lezuhanhatott volna a rugó rögzítette a reteszelőket, megtartva a platót. Attól kezdve az emberek az Otis Elevator Company nevéhez társították a biztonsági felvonót.
